Néma József:

Családok százezrei a deviza alapú hitelek csapdájában

 

 

Tartalomból:

 

-   Tényfeltáró vizsgálat lefolytatásának szükségessége

-   Valótlan adatok a kölcsönszerződésekben

-   Ki a felelős a kialakult helyzetért ?

-   Semmissé lehet nyilvánítani a kölcsönszerződéseket

-   Kedvezményes végtörlesztés - diszkrimináció                                                     

-   Mi lenne a megoldás ?

                                                                                                                                                  

Mint köztudott, családok százezrei kerültek kilátástalan helyzetbe a deviza alapú kölcsönök igénybe vétele miatt. Ebből kifolyólag szükségesnek tartjuk  egy tényfeltáró vizsgálat lefolytatását a Magyarországon működő pénzintézetek devizaalapú hitelezési gyakorlatával kapcsolatosan.

 

Ismeretes, hogy a deviza alapú hitelek folyósítása forintban történt, ennek ellenére a pénzintézetek úgy kezelik a dolgot, mintha az ügyfeleknek külföldi devizában folyósították volna a kölcsönösszeget.

 

Érveinket, tisztázandó kérdéseinket az alábbiakban foglaljuk össze:

 

1.   A kölcsönszerződésekben esetenként az áll, hogy a pénzintézet…….. CHF (vagy 

      EUR stb.) összegű kölcsönt bocsát az adósok rendelkezésére, más esetben az van

      leírva, hogy a kölcsön összege: ………..CHF (vagy EUR stb.).

      Ezzel szemben minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy az ügyfelek részére

      a kölcsönösszeget forintban folyósították! Ezen tény figyelembe vételével 

      megállapítható, hogy a szerződésekben a kölcsön összege a valóságtól eltérően 

      lett feltüntetve, azaz a kölcsönszerződések valótlan adatot tartalmaznak.

      Megkívánjuk jegyezni, hogy a PSZÁF által előírt hatósági vizsgára felkészítő

      oktatási anyagban az áll, hogy a hitel és a kölcsön nem azonos fogalmak, a

      kölcsön a ténylegesen felvett pénzösszeget jelenti. (A kölcsön egy   kölcsön-            

      szerződés alapján az ügyfél rendelkezésére bocsátott pénzösszeg !!!)

 

2.   Devizaalapú hitelek esetében a jelzálogbejegyzés külföldi devizában történt.  

      Joguk van tudni a kölcsönt igénybevevő ügyfeleknek, hogy hol van az a külföldi                  

      devizában jelölt pénzösszeg, amit az ő ingatlanukra jelzálogként bejegyeztek !

                                                       

      Ezt a kérdést feltettük az egyik bank fiókigazgatójának, továbbá több pénzintézet

      alkalmazottjának, akik egybehangzóan állítják, hogy a szóban forgó pénzösszeg 

      egy részét ( a nagyobb részét!) a pénzintézet befekteti, a kisebb részéből pedig  

      tartalékot képez. Amennyiben ezen állítás valós, megállapítható, hogy a pénz-

      intézetek az ügyfelek ingatlanjaira terhelt külföldi devizával üzletelnek.

      Célszerű lenne egy tényfeltáró vizsgálat lefolytatása annak érdekében, hogy

      megállapítást nyerjen, hogy valójában mi is a helyzet az ügyfelek ingatlanjaira

      jelzálogként bejegyzett külföldi devizaösszeggel, továbbá nagyon lényeges

      lenne annak megállapítása, hogy a pénzintézetek valójában rendelkeztek-e

      annyi szabad külföldi devizával, mint amennyit a kölcsönszerződések

      szerint kölcsönként kihelyeztek ?!

 

3.   Tekintettel arra, hogy a kölcsön összegeként feltüntetett külföldi deviza-

      összeget ténylegesen nem bocsátották az ügyfelek rendelkezésére, feltehetően

      az a pénzintézeteknél maradt (sőt egyre több helyről hallható, hogy több

      pénzintézet a hitel kihelyezésének időpontjában nem is rendelkezett a kölcsön-

      szerződésben feltüntetett külföldi devizával), az a kölcsönügyletekkel kapcsolat-

      ban nem került felhasználásra, jogosnak tartjuk azt a kérdést, hogy milyen

      alapon terhelik az ügyfelekre a kölcsönként ki nem helyezett, a kölcsön-

      ügylettel kapcsolatban valójában fel nem használt külföldi devizaösszeg

      után az árfolyamváltozással kapcsolatos többletköltséget ?!

      Devizaalapú hitelek esetén semmiképpen nem fogadható el az árfolyam –

      változás ügyfelekre történő ráterhelése, mert a pénzintézeteknél maradt

      külföldi devizaösszeg megőrizte értékét (pl. egy Magyarországon lévő

      bankban található svájci frank ugyanannyit ér, mint egy svájci bankban lévő

      svájci frank).

      

4.   A bankok a kölcsönösszeg folyósításakor a külföldi deviza vételi árfolyamával

      számoltak (úgy jártak el, mintha az ügyféltől külföldi devizát vettek volna), a

      törlesztő részletek kiszámításánál, ill. elő- és végtörlesztésnél pedig az adott

      deviza eladási árfolyamát alkalmazzák (mintha az ügyfeleknek külföldi devizát

      adtak volna el).

      Nem nehéz bebizonyítani, hogy a pénzintézetek nem vettek az ügyfelektől

      külföldi devizát, de nem is adtak el nekik.

      E témával kapcsolatban is joggal vetődik fel a kérdés, hogy mennyire jogszerű

      egy meg nem történt tranzakció után devizanemváltással kapcsolatos

      költséget ráterhelni az ügyfelekre ?!

      Mennyire jogszerű, mennyire etikus az, hogy egy cég egy el nem végzett

      munka után óriási haszonra tesz szert ?!

 

      Erre vonatkozóan érdemes megemlíteni az 1996. évi CXII. törvény 200/A.§

      (3)-(4) bekezdésében foglaltakat:

 

      200/A.§ (3):

 

      A pénzügyi intézmény az (1) bekezdésben foglaltak alapján, mely szerint:

      „Ha pénzügyi intézmény a fogyasztóval devizában nyilvántartott vagy

      devizában nyújtott és forintban törlesztett (a továbbiakban : deviza alapú)

      lakáscélú hitel- vagy kölcsönszerződést vagy pénzügyi lízingszerződést

      kötött, akkor…” az elvégzett átváltással és számítással összefüggésben

      külön költséget, díjat vagy jutalékot nem számíthat fel.

 

      200/A.§ (4):

 

      Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit kell tartalmazni arra az esetre is, ha a

      törlesztő részlet fizetése nem havi rendszerességgel történik, valamint ha a

      fogyasztó fennálló tartozásának egy részét vagy a teljes összegét előtörleszti.

 

      A vételi és eladási árfolyam közti különbség felszámítása kimeríti a jogalap

      nélküli gazdagodás fogalmát. Szükségesnek tartjuk az 1996. évi CXII. törvény

      200/A.§-ában foglalt törvényi szabályozás fogyasztási hitelekre történő

      kiterjesztését, erre vonatkozóan elengedhetetlen a törvény visszamenőleges

      hatállyal történő módosítása !

      A jogalap nélküli gazdagodás egyik főbb esete a „jó erkölcsbe ütköző

      szolgáltatás”.

      A Ptk. 361. § (1) bekezdése szerint: „Aki másnak rovására jogalap nélkül jut  

      vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.”

 

     A vételi és eladási árfolyam közti különbség egy svájci frank alapú hitel esetében

     a jelenlegi helyzetben svájci frankonként akár 15-20 Ft hasznot is jelenthet a

     pénzintézetnek. Ez az összeg egy 7,5 M Ft-os kölcsön esetében kb . 6 500-

     8 500 Ft közötti összeget is jelenthet havonta, egy 20 éves futamidejű

     kölcsönszerződés esetében.

 

5.  Az ügyfelek többnyire két ok miatt választották a devizaalapú konstrukciót:

     - a forintalapú hitelekhez viszonyított lényegesen alacsonyabb törlesztő részlet,

     - a pénzintézetek adósminősítési rendszere a legtöbb ügyfelet kizárólag a

       devizaalapú konstrukciók esetében minősítette hitelképesnek.

 

     A devizaalapú hitelek forintalapú hitelekhez képest jóval alacsonyabb törlesztő

     részlete a devizaalapú hiteleknél alkalmazott viszonylag alacsony kamatláb

     következménye.

 

     Itt azért meg kell jegyezni, hogy a devizaalapú hitelek kamatlába a Svájci

     Nemzeti Bank referenciakamatához képest aránytalanul magas ! (Az ügyleti

     kamat mértéke  sokszorosa a referenciakamatnak!) A referencia kamat elhallga-

     tásával a pénzintézetek Alkotmányt és törvényt is sértettek.

     Az 1996. évi CXII. törvény erre vonatkozóan is tartalmaz kötelező érvényű 

     előírást.

 

     Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a kölcsön –

     szerződésekben feltüntetett kamat mértéke sok esetben már az indulás   

     pillanatában nem azonos az ügyfél által fizetendő kamat mértékével!

     Az ezzel kapcsolatos számítás a következő oldalon van levezetve.

 

Egy kis matematika:  törlesztő részlet kiszámítása.

 

Példa:

 

Ügyfelünk 5 000 000 Ft hitelt igényelt lakásvásárláshoz CHF alapon, amit a bank forintban folyósított. Ügyfelünk örül, mert azt mondták neki, (sőt a szerződésben is az szerepel!) hogy az ő esetében a kamat 4,5 %, a kezelési költség 1,9 %.

 

Számoljuk ki a törlesztő részletét !

Ezt a bank a következőképpen csinálja:

Tegyük fel, hogy a vételi árfolyam 209 Ft/CHF.

Kiszámoljuk, hogy az 5 000 000 Ft, vételi árfolyamon számolva hány svájci franknak felel meg :

 

                                       5 000 000:209 = 23 923 CHF.

 

Tehát a bank a kölcsön összegét (nem a hitelkeretet !) 23 923 CHF-ban határozza meg, majd ennek megfelelően számolja ki a törlesztő részletet.

Tegyük fel, hogy a futamidő 20 év, sima annuitásos hitelről van szó.

 

A törlesztő részlet kiszámítása a következő képlettel történik:

                                          n

                                        Q                kez. költség %-ban

               R =  T x p x ----------- +    -------------------------

                                      n                           1200

                               Q – 1

 

R = törlesztő részlet

T = tőke

P = a kamat 1200-ad része

Q = 1 + p

N = a futamidő hónapokban.

 

A fenti képlet alapján a devizában meghatározott törlesztő részlet : 189,35 CHF.

Mivel ügyfelünk forintban törleszt, a bank ezt felszorozza a svájci frank eladási árfolyamával

(Pl.: 223 Ft-tal.) Ennek alapján az induló törlesztő részlet 42 225 Ft/hó lesz.

 

Ha a törlesztő részletet a ténylegesen kifolyósított 5 000 000 Ft-ra számoljuk ki, akkor a törlesztő részlet a kölcsönszerződésben rögzített kamat és kezelési költség figyelembe vételével

39 549 Ft/hó lesz. (A különbség 2 676 Ft/hó; a bank javára !)

 

A 42 225 Ft törlesztő részlet az 5 000 000 Ft esetében 5,47 % kamatnak és 1,9 % kezelési költségnek felel meg. (Ezzel szemben a kölcsönszerződésben 4,5 % és 1,9 % kezelési költség van meghatározva!)

 

A kedves ügyfelet viszont úgy tájékoztatták, hogy a kamat 4,5 %, a kez. költség 1,9 %.

Mivel ő nem pénzügyi szakember ebben a tudatban él, bizonyíthatóan megtévesztették, tévedésbe ejtették !

 

     Értetlenül állunk a dolog előtt a következők miatt:

     A kamat nem más, mint a kölcsönadott pénz használatáért és kockázatáért

     felszámított díj.

     A  példánkban az ügyfél által felvett 5 000 000 Ft törlesztő részlete nem a

     szerződésben szereplő 4,5 %-kal történő számítással azonos.

     A 4,5 %-os kamattal történő törlesztő részlet ez esetben 5 334 829 Ft tőketartozás 

     esetében helytálló. Tekintettel arra, hogy példánkban az ügyfelünk részére

     minden kétséget kizáróan 5 000 000 Ft lett folyósítva (pl. egy lakóingatlan

     vásárlása esetén a pénzintézet semmiképpen nem folyósíthat többet, mint az e

     célra igényelt hitel összege !), érthetetlen számunkra, hogy ügyfelünknek miért

     5 334 829 Ft kölcsönadott pénzösszeg használatáért járó díjat számítja fel a

     pénzintézet?!

 

     Mindez a tény szintén alátámasztja azt, hogy a kölcsönszerződések valótlan

     adatokat tartalmaznak, valamint azt, hogy az ügyfeleket tévedésben tartották.

 

6.  A hitel igénylésekor az ügyfelekkel aláírattak egy nyomtatványt, mely a külföldi

     devizában történő finanszírozás általános kockázatait tartalmazta.

     A magyar értelmező szótár szerint a finanszírozás